Sok-sok nap utan vegre ujra boldogan es izgatottan keltem. Arra ebredtem, hogy alvos buszunk eleg veszelyesen kanyarog a hatalmas, paras hegyek kozt. Az ut szelen nepviseletbe oltozott emberek setalnak. Maga Sapa is kimondottan szepnek bizonyult.
Egesz napunkat azzal toltottuk, hogy ultunk a falu foteren es gyonyorkodtunk a kulonbozo torzsek ruhaiban es viselkedesebe.
Masodik nap gyalogturara indultunk a varosbol kivezeto egyik folduton. Kb. 1km utan egy bodeba utkoztunk, mint kiderult: mani, mani (ertsd. money). Nagy nehezen megertettuk, hogy erre nem lehet csak ugy tovabb menni, ugyanis a kozelbe van egy falu, ahol a hmong torzs tagjai laknak. A torzseket elnyomo es kizsakmanyolo vietnami kormany pedig ugy gondolja, neki ebbol penzt kell nyernie. Tudvan, hogy a jegy arabol a torzsi emberek egy fillert se fognak latni es mivel Sapa amugy is tele van veluk, visszafordultunk.
Elindultunk a kovetkezo leagazason, itt mar nagyobb szerencsevel jartunk egesz 2km-t sikerult setalnunk, aztan talaltunk egy masik bodet. Termeszetesen minden csak vietnamiul kiirva, maga a jegyszedo se beszel egy szot se angolul.
Nem maradt mas hatra csak a faluba bevezeto fout (amin megerkeztunk) es annak folytatasa kifele. Kizarasos alapon ezen folytatuk turankat. Setaltunk is harom orat, de csak a szokasos lepukkant vietnami epuleteket lattuk. Az ut egyetlen erdekessege 8 kiskutya volt, akiket egy udvarban fedeztunk fel. Nagyon orultunk nekik, amig a gazdasszonyuk elo nem kerult es el nem hajtott minket, hogy ugyan ne nezegessuk mi az o kutyait. Gorbult mar nagyon szank, de hat ez van.
Ekkor jott a nagy otlet: a szobankbol lattunk egy dombot, menjuk oda. Megtalaltuk az oda vezeto utat es egy bodet is. Mivel errol a dombrol ralatni a falura, ezert fizetni kell a kormanynak. A falut se nezegessuk csak ugy ingyen...
Vegso elkeseredesunkbe betertunk a sarki boltba, hogy egy uveg hanoi rizsvodkaval felejtsuk ezt a szep napot.
Este fele (es fel uveg loty utan) ujbol osszeszedtuk minden batorsagunkat es lemereszkedtunk a fotere. Nem talaltunk mast csak a torzsi asszonyokat, akik keszulodtek haza. Micsoda este volt! Beszelgettunk, trefalkoztunk. A kis dzsao gyerekeket megtanitottuk csirizni es pacsizni. Vegre nevettunk! Ugy dontven, hogy nem rontjuk el ezt a hirtelen jott jokedvet, nem kivankoztunk egyik etterembe se. A kozeli pekseg fele vettuk az iranyt nyomunkba a hozzank nott ket dzsao asszonysaggal. Mikor megkerdeztuk oket, hogy szeretnenek-e egy kakaos csigat nagyon meghatodtak. Halajuk jeleul kaptunk ket csillingelos, himzett bigyulat. Nem tudjuk mire is jo, de nagyon kedves volt toluk.
Dzsaok aruljak portekaikat
A fekete hmongok keze kek, zold vagy lilla szinekben pompazik az indigozastol.
O is megprobalt valamit eladni
A dzsaok nem nagyon keveset beszelnek angolul, baratsagosak es nem tapadosak.
Hmong kislany ugroiskolazik
A hmongok nagyon ugyes kereskedok, A fiatalok perfekt beszelik az angolt, bar soha nem jartak iskolaba. Az idosebbeknek nagyon jo a humoruk, kedvesek. Az osszes torzs kozul ok masznak ra legjobban a turistakra.
Azt nem sikerult megtudnom, hogy O melyik torzshoz tartozik, de az biztos, hogy ez a unnepi viselete.
Vajon a mama azert tancolt mert nekem orult, vagy mert fazott a laba?
Ez a hires vietnami kigyobor.
Madarfiokak nyarsra tuzve.
A hmongoknal nagyon meno az aranyfog. Mikor meghal valaki a fogait kiveszik es az orokos kapja meg.
A gyerekek allandoan a nok hatan lognak.Hogy oldja meg, ha sok szuletik egymas utan?
Hmong lany kelmet szo.
A pipazas igen elterjedt eszakon, nagyon latvanyosak az oregek, ahogy osszegyulve ragyujtanak.
Szerelem elso latasra.
Nagyon megkedveltem a dzsaokat, kozvetlenek es sokat lehet veluk nevetni.
Asszonyok pihenot tartanak.
A foteren toltott napunk egy resze fenykepezkedessel telt. A kozeli kinabol atjott turistaknak igazi egzotikum lehetunk. Megallt egy busz a foteren es az arrol lezudulo 40 emberrel egyenkent lekelett fenykepezkednunk. A vegen a nok mar engem felrezavartak, hogy en nem kellek a kepre :-(
Elkepesztoen szutykosak a kolykok es mindent felszednek a foldrol, a szulok pedig nem banjak. Gondolom igy erosodik majd meg...
Ha a kozeljovoben valaki Sapaba jarva azt latja, hogy a dzsao kislanyok csiriznek, tudja en honositottam meg az eddig ismeretlen szokast. Nagyon buszke vagyok magamra, kis lepes az emberisegnek, de nagy lepes az embernek:-))
A varosba tartva.
Altalaban ujsagpapirba csomagoljak a szendvicsunket, amit az utcan veszunk. Nekem ez esetben a gyerek matek dolgozata jutott.
Nem lehet szabadulni, ha a hmongok korbe vesznek. Ez mar csak a csoport fele volt, a masik fele elszallingozott, mikor sikerult ram sozniuk a karkotoiket.
Nagyon nehez nemet mondani a kiskolykoknek es ezt a szulok ki is hasznaljak. De lehetetlen napi 20-25 kolyoktol kutyureket venni. Ezek a konnyezos pillanatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése