2011. április 19., kedd

hue



Hue az egykori csaszarvaros- mondogattam magamba az egyik utleirasba olvasott mondatott izgatottan. De azt elfelejtettek oda irni, hogy az allando haboruskodasoknak koszonhetoen mara nem maradt semmi az egykori pompabol
Korbesetaltuk az ovarost, megneztuk az iskolas gyerekeket, az "illatos folyot" (Parfum River) es vegre talaltunk egy not, aki tud fozni!! Harom napunk olyan volt, mintha egy oazisra leltunk volna a sivatagban. Mivel a varosba nem volt mit nezni - ha csak valakit nem nyugoz le a folyamatos epitkezesek latvanya- igy szinte minden idonket az etterembe toltottuk.
Utkozben Hue fele megalltunk felfrissulni egy tengerparton. Nem gyujtottem kagylokat...
Ez a kezmoso, a mosdot se lehet nehez elkepzelni...Ez tartozott az etteremhez, ahol ennunk kellett volna. Nem voltunk nagyon ehesek...
Az ovarosban maradt egy-ket szep epulet
Nem mertem elarulni: mocskos kapitalista vagyok.
Megszaradtak a ruhak
A bicajos riksaval meg koltozni is lehet
Azt mondta nem birja tovabb vietnamot, lojem le
Hello, hello, hello
Ezt egy hagyomanyos gyogyszertarban fedeztuk fel. Meg kell inni a kiazott levet es minden rendbe jon...
Az egyetlen epsegben maradt epulet egyik bejarata.
A palotat korbevevo arokban halaszott valamire
Azert ez mar bici!
Vietnamban nagyon meno a hosszu-hosszu haj (es a rovid-rovid esz). Egy ilyen zuhatagot nekem 200 dollarert kinaltak (igazabol csak annyit kerdeztem, miota nem vagatta le, a valasz pedig tuhandiiid dollarsz, tuhandiiid dollarsz, csiper).
Csaladi vallalkozas
Imadjak a penzt szamolni. Mindenki, mindenhol egesz nap csak a penzet szamolja. Egyszeruen hihetetlen, mintha mas nem is erdekelne oket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése