Vietnam

Made in Vietnam

  24 nap Vietnamban, hmm, fincsi... Kinek ajanljuk az orszagot? Egyszeruen senkinek!  Aztan meg tessek csak jonni, nehogy mar csak mi szendvedjunk :-)

   Komolyra forditva a szot, vietnam nem eletveszelyes, sot kimondottan jol is erezheti magat valaki, ha betartja az alapveto szabalyokat.

Ket modja lehetseges az utazasnak, az egyik az ugynokseggel utazas, a masik ha mi magunk akarjuk felfedezni a videket.

   Aki tenyleg kivancsi az orszagra es tantorithatatlan (ahogy mi is azok voltunk, bar tobb utazo figyelmeztetett nem eri meg idelatogatni), annak mindenkeppen ajanljuk keresen otthon egy korrekt irodat es valassza ki a szamara megfelelo programokat. Figyeljen ra, hogy a szallas, etkezes es kirandulasok biztositva legyenek. Ne legyen gondja masra, csak a felhotlen pihenesre. Ez esetben valoszinuleg jo fogja magat erezni, tavol tartjak a helyi gazemberektol es helyben mar nem kell harcolnia senkivel. Hatranya, hogy ez esetben is hallottuk, nem a beigert szinvonalu szallast es etkezest kaptak. De ez a kisebb gond.

   Ha valaki nem szeretne csoporthoz igazodni es az onallosag mellett dont, mindvegig orizze meg jozan eszet. Szanjon ra egy kis plusz penzt es ne mergelodjon a nyilvanvalo atvereseken. Nagyon fontos, ha mar besetalt valamelyik helyi gengszter csapdajaba ne akarja, hogy igaza legyen. Mert nem lehet. Ne probaljuk meggyozni a masikat arrol, hogy nekunk van igazunk. Ezt O is pontosan tudja. Errol szol az egesz. Nem elegedett vendeget akar, hanem dollart, jo sokat. Ugyse jarhatunk sikerrel es szamoljunk azzal, hogy egy esetleges vita eseten a helyiek mind a masik partjara allnak. Mar csak betyarbecsuletbol is. A rendorseget hiba hivjuk, azok nem beszelnek angolul a vietnami pedig azt mond neki, amit akar, a vegen kiderul mi vagyunk az allandoan balhezos kulfoldiek es meg a hatosagokkal is meggyulhet a baja a turistanak. Utolag sem tehetunk panaszt sehol, mert egy ut vegere minden olyan papirt elszednek, amivel igazolni tudnank az esetleges befizetesunket. A ceg nevere pedig hiaba hivatkoznank, csak Hanoiba tobb ezer ugynokseg mukodik osszesen 10-15 azonos nev alatt. Shin Cafe, csak 800 van belole...

   Szoval kezeljuk a helyzetet okosan. Tudjuk nem felreertesrol van szo, hanem tudatos kopasztasrol. Ha fizetunk es lenyeljuk a bekat, ezzel a kis kellemetlenseggel meguszhatjuk. Ha megis ragaszkodnank az europaba megszokott jogainkhoz gondoskodjunk elore egy mindenre kiterjedo biztositasrol!

   Ami jo: a szallasok. Kello korultekintessel nagyon kellemes hoteleket talalhatunk. Itt is keszuljunk fel, az utlevelet mindig le kell adni, tehat kijelentkezeskor ki kell fizetni, ami a szamlan all, vagy nincs passport. Nyilvanvalo, hogy nem ittuk ki a minibart, es azt igertek a reggeli benne van az arba. Nem gond a vajas kenyer nem erte meg a ket dollart, de nem dol ossze a vilag. Az el nem fogyasztott italokat pedig egesz korrekt aron szamlazak :-)  (Volt aki elmeselte, hogy a takaritok feleltek a bart, amit aztan neki kellett kifizetnie, mert ugye O berelte a szobat.)

  Ami borzaszto: a kaja. A franciaknak hala (beloluk van egyebkent a legtobb es ok nagyon elegedettek, szerintuk ez a paradicsom) az utcakon tomeg szamra kaphato pupos csiga, hegyes csiga, pottyos csiga es kagylo. Aki szereti ezeket az inyencsegeket szivogatni, es nem akad fenn azon sem, hogy a kozeli vizesarokbol halaszak -ahova a szennyviz is folyik- akkor annak itt a Kanaan!. Ezen kivul van bagett szendvics (zoldseget ne kerjunk bele, azt csapvizzel mossak csak at, igy jo keveredik a piaci kosz es a vizben elo parazitak, bakteriumok csapata). Ha nem vagyunk eleg batrak ezekhez beterhetunk barmelyik etterembe, ahol mar 6 dollartol rendelhettunk egy tal rizst.

   Sracok, kalandra fel!

...Ja, es el ne felejtsuk megjegyezni. Ez az elso hely utunk soran, ahova biztosan soha nem terunk vissza....

hanoi

A Bac haban tortentek utan masnap hajnalban mar ott toporgunk a falu "foteren", hogy elcsipjuk az elso buszt, ami a kozeli varosba, Lao Caiba megy. Abban bizvan onnan mar konnyebben eljutunk a fovarosig. Lao Caiba erve rohanunk egy eppen kigordulo busz utan, amin meglattuk a Hanoi tablat. Ovatossagbol meg megkerdezuk a jegyarat, megegyezunk es felszallunk. Amint kiertunk a varosbol jon is a kalauz fizessunk. Nyujtjuk neki az osszeget, amibe 10perce egyeztunk meg, de itt is kiderul gyorsan valtoznak az arak. Nem mondhatnank, hogy meglepodtunk. Ismet megprobaljuk elmagyarazni (de mar sokkal kevesebb lelkesedessel) ez nem igy mukodik. Ha mar felcsalt a buszra es a semmi kozepen vagyunk nem illik megyfenyegetni az utast sem veressel, sem azzal, hogy itt kiteszik. Nem juttunk sokra veluk se.
   Ot ora borzalmas gyotrodes utan buszunk megall. Kozlik nekunk most at kell szallnunk egy masik buszra, mert ez nem is Hanoiba megy.
Mar tudjuk mire szamitsunk. Amint kiertunk a varosbol (ez volt az egyetlen, amin utunk soran athaladtunk) mar ott is a kalauz, fizessuk ki a jegyunket. Osszeszedjuk minden lelkieronket es ismetelgetjuk, mi mar kifizettuk a jegyunket. Probalunk segitseget kerni attol a helyi utastol, aki a masik buszon mellettunk ullt es latta, amikor megvettuk a "jegyeket" (vietnamban nincs jegy a buszokon, csak fizet az utas es ennyi). Az csak bamban rohog, latjuk van humorerzeke. Nekunk mar nincs...
Harom lehetosegunk maradt: megvernek es leszallunk, vagy leszallunk mielott megvernek es a legegyszerubb, hogy megegyszer megveszuk a jegyeket. Termeszetesen az utobbi valasztottuk, hiaba, hogy az osszeg lassan kozelitett egy repulojegy arahoz.

Ujabb gyotrelmes ot ora es a buszunk begordul egy allomasra. Valamiert az volt a gyanunk ez nem Hanoi. Probaltuk megtudakolni megis hol vagyunk, de se a jegypenztarba, se a soforok nem beszeltek angolul. Vegul is nagy lelemenyessegunkbe az egyik jegypenztaros orra ala dugunk egy terkepet, ugyan bokjon mar ra hol vagyunk. Hat, a terkepen nem...Ez a busz se Hanoiba ment, hanem egy kozeli faluba. Taxis hienak es koklerek vettik magukat rank, mind segiteni akar a szegeny, atvert turistakon.
  Fel ora korbe es korbe setalas utan sikerul fognunk egy hivatalos taxist, aki termetre se tul nagy (most mar ezt is figyelmbe kell venni, hatha tenyleg verekedes lesz). Megmutatjuk neki a terkepen, hogy mi ahhoz a nagy tohoz szeretnenk menni Hanoi kozepebe (angolul nem beszel,nahat). Ugy nez ki oda is megyunk. Miutan mar a harmadik kort teszi meg velunk a celallomas korul, megkerjuk tegyen mar ki, ne feljen kifizetjuk a kialkudott osszeget, nem kell ugy tennie, mintha nagyon hosszu lenne az ut.
  Igen!!!VEGRE MEGERKEZTUNK! Azonnal torultunk az osszes programot az utolso 5 napra. Megkerestuk a legkenyelmesebb,legtagasabb szobat ahol kivarjuk meg megkapjuk a thai visankat, hogy vegre elrepulhessunk ebbol az atkozott orszagbol. Vegtelen optimizmusunknak es humorerzekunknek koszonhetoen este meg az agyon fetrengunk a rohogestol felidezve az elmult harom het torteneseit, pedig nem volt benne semmi vicces.

Micsoda erzes lehet, mikor a vonat elmegy az ajto elott.

Hatodik Leninnel (ez csak vicc volt)

Reggeli

 

  Hanoiba egyik este setalgatva eppen azon tanakodunk hogy mennyire elharapozott a maffia itt vietnamban, mikor az egyik helyi kavezobol rankoszonek. Orommel ismerjuk fel azt a spanyol otven koruli parocskat, akikkel meg az ut elejen egyutt utaztunk Saigonbol Dalatba.

Meggyotorten iszogatjak teajuk es kerdezoskodnek, ugyan hogy tetszett nekunk ez az orszag. Nem resteljuk bevallani, sehogy. Meg bele se kezdhetek a tortentek elmeselesebe, maris mondjak, hogy ok hogyan jartak.

Meg Dalatba, ahol szetvaltunk, belebotlottak a helyi nagyemberekbe. Sikeresen osszeakasztotta a bajszat egy buszsoforrel, aki nem tartva semmitol, a masik 15 turista elott orditva kozolte, ha meg nem tudja mire kepes a vietnami maffia, akkor most megtudhatja. Spanyol baratnonk remego labbakkal tavozott nem csak a helyszinrol, hanem a varosbol is.

Aztan meseltek meg bicikli berles problemakrol, meg hogy a beigert reggeli megse volt benne a szoba araba, hanem kulon akartak behajtani rajtuk es igy tovabb.

Azt mondjak ok mar jartak itt, legutobb ket eve. Akkor nagyon jol ereztek magukat, de azota sok minden magvaltozott. Mar nem lehet bekesen utazgatni, megszallni. Mindennapra jutott nekik egy atveres. Mar csak a repulojokre varnak.

bac ha

  Miutan Sapaban mar nem volt hova indulnunk, viszont idonk meg volt boven, egy masik hegyi falu fele vettuk az iranyt. Mikor megerkeztunk a ket utcabol allo porfeszekbe meg nem is sejtettuk micsoda kalandokat tartogat szamunkra ez az unalmasnak tuno falucska.
   Azsiaban bevett szokasunk, hogy letaborozunk valahol es berelt mocival bejarjuk a kornyeket. A motorberles mindenhol egyszeru es olcso, soha nem volt vele problemank.
Vietnam az egyetlen orszag, ahol nem bereltunk meg robogot. Ennek az oka, hogy tobb helyen felhivjak az utazo figyelmet arra, hogy a tulajoknak itt furcsa szokasaik vannak. Az egyik, hogy a megtartott potkulcssal ejszaka ellopja a mocit, igy reggel a turist kipengetheti egy uj jargany arat (ugyanannyi, mint nalunk). A masik kedvelt trukk, hogy a parkolo mocit megtorik, majd a setabol visszatero meglepett turista mellett hirtelen ott terem egy segitokesz helyi, aki pont tud a kozelben egy muhelyt, ahol orvosolni tudjak a problemat.
Tisztaban vagyunk az azsiai emberek lelemenyessegevel. Tobb ezer kilometert mociztunk mar le itt, de ezek mar minket is megijesztettek.
 

Haza telefonal a kis fa viskoba, hogy kellene meg egy kis zoldseget hozni :-)

Utkozben kina fele

Can Cau piac

Gyerekek hajtottak a vizibivalyokat az ut menten

Alkudoznak egymas kozt, nagyon meno.

Az asszonyok lovai a domboldalba "parkoltak"

Vietnami no a Bac hai piacon

Varja a buszt a bac hai "megalloba", a fuvet eladni visszi

Duda??

A cukornad nagyon fontos resze egy piacnak. A lanyok levagnak egy kb. 10 centis darabot, aztan kicsik es nagyok cukornaddal szaladgalnak. Ragjak, kopkodik nem gyoztunk ki ugralni eloluk.

Mar csak a vege van

Nyami-nyami

Szenvedett vele egy darabig, aztan meguntan es eldobta. Az apja meg jol osszeszidta.

Lenyugozo. Kiullt a ket faekevel a piacra. Azt hiszem nem kell magyarazni, hogyan es mibol elnek ezek az emberek...

Nagyon tetszett neki a fenykepezo. Nem tagitott mellolem, vegul is kiderult szeretne, ha Ot is lefenykepeznem. Megigertem neki hires lesz, megerdemli!

Ha nem jossz, viszlek erovel!

Ha valaki szeretne egy vizibivalyt szoljon, kuldjuk!

A dzsaok hatalmas fulbevallokat hordanak. Nemely nonek mar tobb centisre nyult a fulcimpaja.

Bac ha piac folott

Ennek a szemuvegnek nem ertettuk a funkciojat.

Minden elvtars a szebb es boldogabb jovoert dolgozik!



sapa

Sok-sok nap utan vegre ujra boldogan es izgatottan keltem. Arra ebredtem, hogy alvos buszunk eleg veszelyesen kanyarog a hatalmas, paras hegyek kozt. Az ut szelen nepviseletbe oltozott emberek setalnak. Maga Sapa is kimondottan szepnek bizonyult.
 Egesz napunkat azzal toltottuk, hogy ultunk a falu foteren es gyonyorkodtunk a kulonbozo torzsek ruhaiban es viselkedesebe.
  Masodik nap gyalogturara indultunk a varosbol kivezeto egyik folduton. Kb. 1km utan egy bodeba utkoztunk, mint kiderult: mani, mani (ertsd. money). Nagy nehezen megertettuk, hogy erre nem lehet csak ugy tovabb menni, ugyanis a kozelbe van egy falu, ahol a hmong torzs tagjai laknak. A torzseket elnyomo es kizsakmanyolo vietnami kormany pedig ugy gondolja, neki ebbol penzt kell nyernie. Tudvan, hogy a jegy arabol a torzsi emberek egy fillert se fognak latni es mivel Sapa amugy is tele van veluk, visszafordultunk.
Elindultunk a kovetkezo leagazason, itt mar nagyobb szerencsevel jartunk egesz 2km-t sikerult setalnunk, aztan talaltunk egy masik bodet. Termeszetesen minden csak vietnamiul kiirva, maga a jegyszedo se beszel egy szot se angolul.
Nem maradt mas hatra csak a faluba bevezeto fout (amin megerkeztunk) es annak folytatasa kifele. Kizarasos alapon ezen folytatuk turankat. Setaltunk is harom orat, de csak a szokasos lepukkant vietnami epuleteket lattuk. Az ut egyetlen erdekessege 8 kiskutya volt, akiket egy udvarban fedeztunk fel. Nagyon orultunk nekik, amig a gazdasszonyuk elo nem kerult es el nem hajtott minket, hogy ugyan ne nezegessuk mi az o kutyait. Gorbult mar nagyon szank, de hat ez van.
Ekkor jott a nagy otlet: a szobankbol lattunk egy dombot, menjuk oda. Megtalaltuk az oda vezeto utat es egy bodet is. Mivel errol a dombrol ralatni a falura, ezert fizetni kell a kormanynak. A falut se nezegessuk csak ugy ingyen...
 Vegso elkeseredesunkbe betertunk a sarki boltba, hogy egy uveg hanoi rizsvodkaval felejtsuk ezt a szep napot.
Este fele (es fel uveg loty utan) ujbol osszeszedtuk minden batorsagunkat es lemereszkedtunk a fotere. Nem talaltunk mast csak a torzsi asszonyokat, akik keszulodtek haza. Micsoda este volt! Beszelgettunk, trefalkoztunk. A kis dzsao gyerekeket megtanitottuk csirizni es pacsizni. Vegre nevettunk! Ugy dontven, hogy nem rontjuk el ezt a hirtelen jott jokedvet, nem kivankoztunk egyik etterembe se. A kozeli pekseg fele vettuk az iranyt nyomunkba a hozzank nott ket dzsao asszonysaggal. Mikor megkerdeztuk oket, hogy szeretnenek-e egy kakaos csigat nagyon meghatodtak. Halajuk jeleul kaptunk ket csillingelos, himzett bigyulat. Nem tudjuk mire is jo, de nagyon kedves volt toluk.

Dzsaok aruljak portekaikat

A fekete hmongok keze kek, zold vagy lilla szinekben pompazik az indigozastol.

O is megprobalt valamit eladni

A dzsaok nem nagyon keveset beszelnek angolul, baratsagosak es nem tapadosak.

Hmong kislany ugroiskolazik

A hmongok nagyon ugyes kereskedok, A fiatalok perfekt beszelik az angolt, bar soha nem jartak iskolaba. Az idosebbeknek nagyon jo a humoruk, kedvesek. Az osszes torzs kozul ok masznak ra legjobban a turistakra.

Azt nem sikerult megtudnom, hogy O melyik torzshoz tartozik, de az biztos, hogy ez a unnepi viselete.

Vajon a mama azert tancolt mert nekem orult, vagy mert fazott a laba?

Ez a hires vietnami kigyobor.

Madarfiokak nyarsra tuzve.

A hmongoknal nagyon meno az aranyfog. Mikor meghal valaki a fogait kiveszik es az orokos kapja meg. 

A gyerekek allandoan a nok hatan lognak.Hogy oldja meg, ha sok szuletik egymas utan?

Hmong lany kelmet szo.

A pipazas igen elterjedt eszakon, nagyon latvanyosak az oregek, ahogy osszegyulve ragyujtanak.

Szerelem elso latasra.

Nagyon megkedveltem a dzsaokat, kozvetlenek es sokat lehet veluk nevetni.

Asszonyok pihenot tartanak.

A foteren toltott napunk egy resze fenykepezkedessel telt. A kozeli kinabol atjott turistaknak igazi egzotikum lehetunk. Megallt egy busz a foteren es az arrol lezudulo 40 emberrel egyenkent lekelett fenykepezkednunk. A vegen a nok mar engem felrezavartak, hogy en nem kellek a kepre :-(

Elkepesztoen szutykosak a kolykok es mindent felszednek a foldrol, a szulok pedig nem banjak. Gondolom igy erosodik majd meg...

Ha a kozeljovoben valaki Sapaba jarva azt latja, hogy a dzsao kislanyok csiriznek, tudja en honositottam meg az eddig ismeretlen szokast. Nagyon buszke vagyok magamra, kis lepes az emberisegnek, de nagy lepes az embernek:-))

A varosba tartva.

Altalaban ujsagpapirba csomagoljak a szendvicsunket, amit az utcan veszunk. Nekem ez esetben a gyerek matek dolgozata jutott.

Nem lehet szabadulni, ha a hmongok korbe vesznek. Ez mar csak a csoport fele volt, a masik fele elszallingozott, mikor sikerult ram sozniuk a karkotoiket.

Nagyon nehez nemet mondani a kiskolykoknek es ezt a szulok ki is hasznaljak. De lehetetlen napi 20-25 kolyoktol kutyureket venni. Ezek a konnyezos pillanatok.