A Bac haban tortentek utan masnap hajnalban mar ott toporgunk a falu "foteren", hogy elcsipjuk az elso buszt, ami a kozeli varosba, Lao Caiba megy. Abban bizvan onnan mar konnyebben eljutunk a fovarosig. Lao Caiba erve rohanunk egy eppen kigordulo busz utan, amin meglattuk a Hanoi tablat. Ovatossagbol meg megkerdezuk a jegyarat, megegyezunk es felszallunk. Amint kiertunk a varosbol jon is a kalauz fizessunk. Nyujtjuk neki az osszeget, amibe 10perce egyeztunk meg, de itt is kiderul gyorsan valtoznak az arak. Nem mondhatnank, hogy meglepodtunk. Ismet megprobaljuk elmagyarazni (de mar sokkal kevesebb lelkesedessel) ez nem igy mukodik. Ha mar felcsalt a buszra es a semmi kozepen vagyunk nem illik megyfenyegetni az utast sem veressel, sem azzal, hogy itt kiteszik. Nem juttunk sokra veluk se.
Ot ora borzalmas gyotrodes utan buszunk megall. Kozlik nekunk most at kell szallnunk egy masik buszra, mert ez nem is Hanoiba megy.
Mar tudjuk mire szamitsunk. Amint kiertunk a varosbol (ez volt az egyetlen, amin utunk soran athaladtunk) mar ott is a kalauz, fizessuk ki a jegyunket. Osszeszedjuk minden lelkieronket es ismetelgetjuk, mi mar kifizettuk a jegyunket. Probalunk segitseget kerni attol a helyi utastol, aki a masik buszon mellettunk ullt es latta, amikor megvettuk a "jegyeket" (vietnamban nincs jegy a buszokon, csak fizet az utas es ennyi). Az csak bamban rohog, latjuk van humorerzeke. Nekunk mar nincs...
Harom lehetosegunk maradt: megvernek es leszallunk, vagy leszallunk mielott megvernek es a legegyszerubb, hogy megegyszer megveszuk a jegyeket. Termeszetesen az utobbi valasztottuk, hiaba, hogy az osszeg lassan kozelitett egy repulojegy arahoz.
Ujabb gyotrelmes ot ora es a buszunk begordul egy allomasra. Valamiert az volt a gyanunk ez nem Hanoi. Probaltuk megtudakolni megis hol vagyunk, de se a jegypenztarba, se a soforok nem beszeltek angolul. Vegul is nagy lelemenyessegunkbe az egyik jegypenztaros orra ala dugunk egy terkepet, ugyan bokjon mar ra hol vagyunk. Hat, a terkepen nem...Ez a busz se Hanoiba ment, hanem egy kozeli faluba. Taxis hienak es koklerek vettik magukat rank, mind segiteni akar a szegeny, atvert turistakon.
Fel ora korbe es korbe setalas utan sikerul fognunk egy hivatalos taxist, aki termetre se tul nagy (most mar ezt is figyelmbe kell venni, hatha tenyleg verekedes lesz). Megmutatjuk neki a terkepen, hogy mi ahhoz a nagy tohoz szeretnenk menni Hanoi kozepebe (angolul nem beszel,nahat). Ugy nez ki oda is megyunk. Miutan mar a harmadik kort teszi meg velunk a celallomas korul, megkerjuk tegyen mar ki, ne feljen kifizetjuk a kialkudott osszeget, nem kell ugy tennie, mintha nagyon hosszu lenne az ut.
Igen!!!VEGRE MEGERKEZTUNK! Azonnal torultunk az osszes programot az utolso 5 napra. Megkerestuk a legkenyelmesebb,legtagasabb szobat ahol kivarjuk meg megkapjuk a thai visankat, hogy vegre elrepulhessunk ebbol az atkozott orszagbol. Vegtelen optimizmusunknak es humorerzekunknek koszonhetoen este meg az agyon fetrengunk a rohogestol felidezve az elmult harom het torteneseit, pedig nem volt benne semmi vicces.
Micsoda erzes lehet, mikor a vonat elmegy az ajto elott.
Hatodik Leninnel (ez csak vicc volt)
Reggeli
Hanoiba egyik este setalgatva eppen azon tanakodunk hogy mennyire elharapozott a maffia itt vietnamban, mikor az egyik helyi kavezobol rankoszonek. Orommel ismerjuk fel azt a spanyol otven koruli parocskat, akikkel meg az ut elejen egyutt utaztunk Saigonbol Dalatba.
Meggyotorten iszogatjak teajuk es kerdezoskodnek, ugyan hogy tetszett nekunk ez az orszag. Nem resteljuk bevallani, sehogy. Meg bele se kezdhetek a tortentek elmeselesebe, maris mondjak, hogy ok hogyan jartak.
Meg Dalatba, ahol szetvaltunk, belebotlottak a helyi nagyemberekbe. Sikeresen osszeakasztotta a bajszat egy buszsoforrel, aki nem tartva semmitol, a masik 15 turista elott orditva kozolte, ha meg nem tudja mire kepes a vietnami maffia, akkor most megtudhatja. Spanyol baratnonk remego labbakkal tavozott nem csak a helyszinrol, hanem a varosbol is.
Aztan meseltek meg bicikli berles problemakrol, meg hogy a beigert reggeli megse volt benne a szoba araba, hanem kulon akartak behajtani rajtuk es igy tovabb.
Azt mondjak ok mar jartak itt, legutobb ket eve. Akkor nagyon jol ereztek magukat, de azota sok minden magvaltozott. Mar nem lehet bekesen utazgatni, megszallni. Mindennapra jutott nekik egy atveres. Mar csak a repulojokre varnak.